Kézügyességet fejlesztő játékok

Az aktív játékok ösztönzik a motoros funkciók fejlődését, ami már egészen a csecsemőkortól kezdve fontos szerepet játszik a gyermek életében. Ezen funkciók fejlesztése kulcsfontosságú a mozgásfejlődés szempontjából, hiszen így tanulják meg testüknek a lehetőségeit és a korlátait. Az ilyen típusú játékok során a gyerekek új mozgásokat sajátítanak el és gyakorolják a már megismerteket, és ezen ismétlések folytán egyre tökéletesebbé és irányítottabbakká válnak. Ezt nevezzük a kézügyesség fejlődésének

Ez nagyobb hatásfokkal elérhető külön erre szakosodott játékokkal is vagy bármilyen építéssel kapcsolatos játékkal is, viszont a kisgyermek igazából önmagától elindítja ezt a fejlődést egy elég kezdeti fázisban, amiről mi még nem is gondolnánk, hogy milyen fontos tevékenység.

Az építő játékoknak vannak kezdeti formái, amik még nem konkrét legóvár építések, de azért már építésnek minősülnek.

Az építőjátékok legelsőre megjelenő formája a rátevés. Ez úgy alakul ki, hogy a csecsemő rájön, hogy az egyik tárgy rátehető a másikra, és el is lehet érni, hogy az rajta is maradjon. Különböző tesztek végrehajtásával arra is rájön, hogy ez lehet könnyebb művelet is, de lehet nehezebb is. Így igazából ez a látszólag egyszerűbb tevékenység szinte végtelen sok variációt rejt magában, amik közben rájöhet a gyerek arra is, hogy mi az ideális felület ehhez a tevékenységhez. Így jöhet rá arra is, hogy egy nagy és sík felületre szinte bármit rátehet, például az asztalra. Viszont ha ugyan ezt el akarja végezni egy kisebb és gömbölyű tárgyon akkor az eredmény valószínűleg a leesés/összedőlés lesz. Majd arra is rá kell jönnie, hogy ez visszafele is elég nehézkes. Erre akkor jön rá, mikor a nagy kiterjedésű, sík területre teszi rá a gömb alakú játékot. Az elkezd gurulni és hiába nagy a felület, egyszer elér a végére és leesik. Ezen a ponton fog kiderülni neki, hogy egy lapos aljú tárgyat könnyebben elhelyezhet bárhol, mint egy gömb formát.

De bármikor megpróbálhatja azt is, hogy egy rácsos felületre milyen módon tud feltenni tárgyakat, például a radiátor tetejére a poharat, hiszen hiába elég széles a felület, a rácsok miatt egy teljesen más módon kell ráhelyezni a tárgyat, hogy az ott is maradjon. Aztán folytatódnak a tesztek, hiszen lehet még a járóka szűk korlátjára rátenni a poharat, ami lelóg ugyan mindkét irányba de mégis rajta marad, ha jól csinálta. Viszont dönthet úgy, hogy a korlátra inkább valami puha dolgot akar tenni, például egy kendőt.

Bármikor megpróbálhatja azt is, hogy az asztal szélén meddig lehet kitolni a lapos aljú tárgyat anélkül, hogy az még leessen. Persze ennek a tesztelése közben is sok dolog le fog esni az asztal széléről, mire kitapasztalja, és természetesen ezzel is fejlődik a kézügyessége, pedig még semmi konkrét építés nem történt, csak rátett egy dolgot egy másikra. Ez a művelet természetesen egy nagyon fontos és alap művelet, de mégis mennyi próbálkozás kell, hogy tökéletessé tudjuk fejleszteni.

Ezzel egy időben persze fejlődik az ellenkező művelet is, ami nem más mint a levevés. Ez is különböző nehézségű lehet, mivel ha már sikerült rátenni az üres kulacsot a radiátor tetejére, ha levételnél kicsit arrébb löki, akkor az le fog esni, ami sikertelen levevésnek minősül. A levevés gyakorlása közben is az első lépések leginkább a lelökés és a lesöprés lesz, ami nem az óvatos és fejlett kézügyesség jelei még, de idővel magától is alakul valamennyire ez a képesség. Főleg, hogy ez is végtelen sok variációt rejt magában. Például ha a kosár fülére már feltette a kendőt, és levételnél a kendő mind a két szárát megfogja, akkor rájön, hogy az így mégse fog lejönni róla. Rá kell állnia, hogy ne az egészet markolja meg csak az egyik szárát.

Az építő játékok harmadik kezdeti formája az állítgatás, amely során a gyermek rájön, hogy bizonyos tárgyakat fel lehet állítani. Ez is könnyűnek tűnik, de csak azért mert mi már megtanultuk. Hiszen ha egy téglalapot a tetejénél fog meg és fel akarja állítani azt teheti jobbra is, ami egyszerű, de próbálhatja balra is, ami egy elég kicsavart testhelyzetet igényel, így azokat elsőre el is ronthatja. Nem beszélve arról, hogy a tárgy anyagától, súlyától, súlypontjától, formájától is elég sok dolog függ. Főleg ha még a gyerkőc is rossz testhelyzetben van a művelet végrehajtása közben. Egy téglatest alakú fakockát hamarabb felállít stabilan, mint egy párnát mondjuk. Ennél a tevékenységnél is megfigyelhetjük a folyamatos ismételgetés jelenségét. Ha valamit felállított, akkor azt eldönti, és újra felállítja. Majd közben azt is megfigyeli, hogy mi történik akkor ha eldöntötte. Hiszen elgurulhat a tárgy, adhat hangot, sőt azt is megfigyelheti, hogy mást tapasztal a parkettán való eldöntés során, mint a szőnyegen való eldöntésnél. Más a hanghatás ha a földön dől el, meg más ha az asztalon, de akkor is ha az asztalról a földre esik. Folyamatosan figyeli a történéseket és utána előröl kezdi egészen az állítástól az eldöntésig.

A következő szint az alakzatba rendezés. A gyermekek eleinte csak két-három tárgyat helyeznek egymás mellé, véletlenszerű sorrendben vagy alakzatban. Ezután az egymás mellé helyezett tárgyak száma fog szaporodni. Rájön, hogy nagyon sok tárgyat is elhelyezhet egymás mellett aztán kezd egy rend is kialakulni. Átalakul a véletlenszerű alakzat egy szétválogatássá. Csoportokat alkot a tárgyakból valami féle logika szerint, vagy csak egy elképzelt egyenes vonal mentén rakja le azokat.

Ilyen csoportot alkot még az egymásra illetve egymásba csúsztatás. A többtárgyas manipuláció egyik jellegzetes formája ez. Poharakat és tányérokat tesz egymásba így építkezik akár felfele, vagy vízszintesen. Persze rögös az út mire eddig eljut, hiszen mindenekelőtt összeilleszthetetlen formákkal fog próbálkozni. A kiskockát a kör alakú mélyedésbe, és fordítva. Fontos, hogy ezen végig menjen a gyermek, hiszen itt szerzi meg az alapvető tudását a formákról és arról, hogy melyik forma melyikbe illeszthető bele. Természetesen itt már a méreteket is figyelembe kell vennie, hiszen a forma hiába jó ha nagyobb a kocka mint a mélyedés, szintén nem fog belemenni. Ez fejlődik fel egészen addig, hogy már szemre is ki tudja majd választani, hogy melyik tárgy melyikkel illeszthető össze és hogyan. Ilyenkor is tapasztalhatjuk, hogy hiába rakott össze sok darabot egymással sikeresen, ő szét fogja szedni és ismételten össze fogja rakni, hiába volt már benne egyszer sikere. Viszont amikor már eljut egy adott szintre, felismeri, hogy ez neki mennyire megy. Ilyenkor tapasztalható meg, hogy a művét nem fogja már azonnal szétszedni. Összerakás után kicsit megáll, megnézi mit alkotott és fontossá válik számára, hogy alkotott valamit. Eddig is eljutott a fejlődésben, hogy létrehozzon és ezt inkább megcsodálja mielőtt szétszedi. Ez a tevékenység már igen közel áll a tényleges építéshez.

Mindenképp fontos megjegyezni, hogy az összes előzőleg felsorolt tevékenység (Rátevés, levevés, állítgatás, alakzatba rendezés, egymásba csúsztatás) játéknak minősül. A gyerek önmagától csinálja, nem kap érte jutalmat és egymás után többször is megismétli azt. Örömét leli benne és senki nem kéri meg rá, hogy ezt kezdje el csinálni, mégis magától el fogja kezdeni. Ezt így már játéknak nevezzük, mégis nagyon sokat tanul közben a világról, a fizika működéséről és a formákról.

Továbbá azt is nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek a korai építés előtti tevékenységek csak akkor fognak kialakulni, ha a gyermek megtalálja hozzá a szükséges tárgyakat a környezetében. Ezért fontos ilyeneket tartani a közelében, mert így játékként fedezheti fel, nem kell neki megmutatni, hogy ezzel ezt kell tenned, hogy gyakorold a rátevést, ezzel meg azt. Elég csak feltűnő helyen tárolni a felfedezhető tárgyakat. Az is fontos, hogy ez csak egy véletlen sorrendű felsorolás volt, nem a tanulási folyamat sorrendje. Gyermekektől függő, hogy melyik tevékenységet fedezik fel előbb és melyiket később. Nem kell aggódni ha a gyerek elsőre az egymásba rakást kezdi el gyakorolni, nem a rátevést, hiszen a sorrendnek nincs is nagy jelentősége. Ha a terep és a hozzá való tárgyak adottak számára, mindet fel fogja fedezni az ő saját, egyedi sorrendjébe.

A kedvenc tevékenység is egyéni ízlés. Van aki a az egyiket többször ismételgeti, jobban élvezi, de egy másik gyermek meg egy másikat fog többször csinálni. Ezzel sincs semmi baj, ne akarjuk befolyásolni a gyereket, hogy melyiket tanulja, hiszen amint tanulásként vagy munkaként kell rátekinteni máris nem örömforrás miatt csináljuk, így még hamarabb beleunhat, mint kellene.

Ez a tevékenység általában 2,5-3 éves korig jellemző. A későbbiekben ezt a formát már felváltják a fejlettebb tevékenységek, de előfordul, hogy a gyermek mégis néha visszatér ezekhez a formákhoz is. De az sem ritka, hogy beépíti ezt a fejlettebb tevékenységbe. Például sorba rak kockákat egy vonal mentén, de aztán azt fel is ruházza valami jelentéssel és azt mondja rá, hogy az a háznak a fala.

A harmadik életkorra jellemző az, amikor már ezek az elő tevékenységek kifejlődtek annyira, hogy a gyerek megpróbálja a konkrét alkotást. Ekkor lehet neki adni a legót és a gyurmát, hiszen a gyurmával is alkot és létrehoz dolgokat. Aztán a legóval kocsikat, űrrepülőt, házakat, várakat hozhatnak létre. Ez már jóval bonyolultabb a sima formaillesztésnél, hiszen nem egy formába kell megtalálni a belevaló darabot, hanem sok egymásba illő darabot kell úgy összerakni, hogy valamit alkossanak együtt. Ennél a játékformánál használja fel az addig megtanult összes megelőző lépést. Azután már ha jó sorrendben alkalmazza a technikákat, és az építőanyagot létre tud hozni bonyolult dolgokat is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük