Együttműködő/kooperációs fejlesztő játékok

Gyerek Fejlesztő játékok

A játék hat a gyermek kreativitásának és szociális képességeinek fejlődésére, de gazdagítja az értelmi és érzelmi képességeket is. A gyermeknek jót tesz ha játszik a felnőttekkel vagy a nagy testvérekkel, de ezek mellett sem lehet elhanyagolni a kortársaival való játékot. A gyereknek lehetőséget kell adni arra is, hogy az egyes játékok lefolyását ő irányíthassa, alakíthassa.

Ha bizonyos játékokat ő irányíthat, másokat meg más irányít, akkor ő is meg tud tanulni együttműködni más emberekkel. Ha csak azt látja, hogy mindig mi akarjuk befolyásolni őt, akkor ő is befolyásolni akar majd minket, hiszen a gyerek másolja a viselkedési formát. Ha azt látja, hogy mi nem adjuk át neki az irányítás lehetőségét, akkor azt fogja megtanulni, hogy ez egy olyan dolog, amit neki se szabad majd átengedni senkinek. Ezzel teljesen elvágjuk előtte a csapatmunka képességének kifejlődését.

A közös játék által fejlődik az óvodáskorú gyermekek kapcsolatteremtő képessége, és megtanulják mit is jelent a csapatmunka. Ebben az időszakban jutnak el arra a szintre, hogy már másokkal együtt is játszanak, nem csak egyedül, egymás mellett. Itt már a szerepeket is megosztják egymással és így nem csak saját maguktól függ a játék kimenetele, hanem a különböző gondolkodásmód által teljesen el is terelődhet, hiszen nem valószínű, hogy ugyan abban a szerepben, szituációban mind a két kisgyerek ugyan úgy reagált volna.

Ahogy nőnek és egyre idősebbé vállnak, úgy fejlődik köztük a kommunikáció, az interaktivitás és az együttműködés. Az együtt játszás során tanulják meg igazán kifejezni a gondolataikat, meghallgatni társaikat és önálló véleményt alkotni. Ezen játékok közben kialakuló különböző helyzetek tanítják meg a gyerekeknek az együttműködés és az osztozkodás előnyeit, és olyan érzelmek is kialakulnak közben mint a figyelmesség vagy a barátság.

Ekkor ugyan már együtt játszanak, de mégsem a céljában lelik az örömüket, hanem magában a folyamatban és abban, hogy ezt megoszthatják társaikkal, illetve velük együtt alakíthatják.

A közös játék során nem csak az együtt játszás de az együtt élés szabályait és normáit is megtanulja a gyerek. Itt tudja elsajátítani azt, hogy miképp kell viszonyulnia más emberekhez és miképp tudja érvényesíteni saját akaratát, szándékát. Megtanulja a család és a közösség szerkezetét és működését. Fejleszti az önfegyelmet, akaraterőt, felfedi számára a csapathoz tartozás élményét és a kapcsolatok megerősítésének fontosságát.

A második életévben jellemzően a fogócska, bújócska, csip-csip csóka és a képes könyv nézegetése jelenik meg mint közös játék, de más játék megosztása is feltűnik. A kisautóik ugyan azon az úton mennek, versenyeznek egymással. A babáik, játék katonáik beszélgetnek egymással.

Ezután elkezd együtt játszani felnőttekkel is és testvérekkel is. A felnőtteket el szokták fogadni irányítónak, úgy ahogy az idősebb testvért is. Ám a vele egyidős testvérrel általában veszekedni/vitázni kezdenek.

Megjelennek életükben például a szabályjátékok is. Ezek már egy jóval nehezebb réteget képviselnek a játékok terén, hiszen itt már próbára van téve a gyerek. Nem ő irányítja a játékot, ahogy eddig és nem is együtt irányítja más játékos társával. Alá kell rendelnie magát a játék szabályainak és azoktól nem térhet el semmiképp sem. Itt már felmerül az is, hogy aki nem tartja be a szabályokat az kizárásban részesül. Egészen eddig a pontig fel sem merült, hogy a játékukból ki lehet zárni őket, ez egy teljesen új tényező számukra.

Ennek megfelelően próbálják magukat alárendelni a játéknak, és viselkedésüket is kontrollálják, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Ehhez természetesen szabályoznia kell a saját cselekvési és mozgásvágyát. Képesnek kell lennie konkrét fogalmi gondolkodásra és az eddiginél is jobban együtt kell működnie a játékostársaival.

Nagyobb testvér játszik a kisebbel fejlesztő játékokkal

A gyerekek győztesek akarnak lenni ezekben a játékokban, ami függ a tudásától, képességeitől, de bejön a képbe a véletlen fogalma is. Lehet, hogy valaki csak szerencsés volt és azért nyert ő, nem pedig a másik. Ehhez társul az, hogy szabályok milyen egyszerűek. Ha túl sok a szabály és túl nehezek a gyermeken eluralkodik a kényszeres igazodás és a kudarctól való félelem. Ennek következménye az lehet, hogy a gyermek kilép a játékból, többé nem jelent örömöt számára az a játék és akár tagadhatja is azon játék értelmét. Ilyen korban nagy érzelmi terhet jelent számukra a veszteség és többnyire igénylik még a felnőttek irányítását.